Nagyon szeretjük , imádjuk a csodás, nagy Dunát, főleg csónakunkkal 35 fokban.
Vettünk Szolnokról 2 hete egy motrot a csónakhoz, mert eddig a Sebiét kértük kölcsön , úgyhogy ezentúl , ha jó idő van , és apa itthon van akkor írány a Duna!
Pénteken beért apa Magyarországra és megbeszéltük , hogy kicsónakázunk a hétvégén , közöltem vele aggodalmam Málnával kapcsolatban, hogy ne tervezzünk messzire , mert nem fogja bírni a sokáig az egy helyben ülést , az idén még nem voltunk kint és nem nagyon fogad szót az én kislánykám és mentő mellényért is majd csak este tudok átmenni Dunaújvárosba ,a Dechatlonba, remélem kapok megfelelőt !
Szombaton ki is indultunk , de annyira izgultam az izgága Málnán, hogy alig tudtam ennek örülni .
Vettem neki mellényt , megbeszéltük , -mint mindíg mindent -, hogy nem állhat fel , nehogy beleessen a vízbe , nyugton kell maradnia .
Olyan magas volt a vízállás , hogy sehol part ahol kiszállhatnánk , így vagy másfél órát utaztunk felfele , biztonsági okokból , ha mégsem működne megfelelően a motor , de Málna egész jól bírta , látta , hogy egyőnk sem ugrál , csak egy óra múlva kezdett nyöszörögni , de akkor meg találtunk egy palack postát :
Ezzel elvoltunk egy picit , Lili írt a levélre , időpontott dátumot és vissza dobtuk, jó kis szórakozás volt.
Végül mire kikötöttünk másfél óra is eltelt , de nem kellett sokszor rászólni a picikémre, nagyon tetszett neki.
Vittünk halatt és megsütöttük kint . Ettünk, kavicsokkal kishalakkal játszottunk , majd visszaindultunk amit szintén nagyon élvezett .
Várjuk , hogy máskor is ki tudjunk menni .
