Az eltelt idő alatt amíg, nem írtam, sok minden történt, csak néha nem tudom hogy jobb e leírni, vagy inkább elfelejteném.
Időként elég nehéz a Málnával, szófogadatlan, tiszteletlen. Félek tőle hogy nem fogom tudni megnevelni, milyen felnőtt lesz így.
Olykor azt gondolom hogy hagyom, Ő egy személyiség nem húzok, ra skatuját, olykor meg azt gondolom, kell hogy korlátokat, szabályokat szabjak.
Olykor viszont csak a fáradtság miatt ellenálló velem szemben , amikor kialussza magát, kedves beszédes, figyelmes, értelmes, vagy néha az is lehet a gond, hogy csak én vagyok neki, és nem tudok neki egyedül annyi élményt okozni, hogy türelmes legyen.
Nem biztos, hogy kell konkrét példát felemlegetnem, amin megdöbbentem, viszont elámulok időnként, hogy milyen sok mindenre kell megtanítanom.
Ilyen az is, hogyha elvállal valamit, akkor azt teljesíteni kell.
Senki nem kérte, mégis maga jelentkezett az óvódai mesemondó versenyre, megtanulta a mesét, szépen, érdekessen, hangossan, figyelemre méltó módon elmondta, majd amikor eljött a nap ünneplő ruhába öltöztünk, mégsem volt hajlandó kiállni és elmondani Répa c. meséjét.
Cserben hagyva szeretett óvónénijét.
Meg engem is, bár reggel már kérte, hogy ne legyek ott, nem is tudtam volna.
Nagyon rosszul éreztem volna magam, ha mindezt látom.
Viszont megbeszélhettük ezt is, hogyha azt ígéred, hogy mesét mondasz akkor el kell mondani.
Azt mondta induklásképp, hogy félt...
Bár időnként azt gondolom semmitől sem fél:)
Az 5.szülinapját is megünnepeltünk!
Csodás 4 napot töltöttünk el együtt, Carbona hotelben Hévízen.
Itthon már megköszöntöttük, karórát kért, meg új fülbevalót vettem neki, de persze a játék a lényeg fekete ló karámmal, és fagyis gyurmázó készlet volt a boldogság.
Tortát sütöttem, elvittük és a Szigligeti vár alatt megettük.
Ott egy nagyon emlékezetes kis megjegyzése volt a picurkámnak. Már messziről lehetett látni és mondogattam is, hogy ott a Szigligeti vár, ott a domb tetején a vár, de nem nagyon foglalkozott vele , majd miközben esszünk a parkban lent a tortát, mutatom neki a ujjammal,hogy nézd kicsim ott van fennt a vár!
Málna elámulva nézi: Eltört!!! :)))))
Most lett felújítca ugyan, de ez tényleg csak egy várrom, eltőrve, :(
A kis drágaságomnak gondolom nem ez a kép lebegett a szeme előtt a vár szó hallatán.
A szállodában kézműveskedhetett húsvéti csirkét, mézeskalácsot díszített, a sok fürdés és búvárkodás a medence kékes kockái után.
Sokat ettünk, nagyon finonakat, meg sokat ittunk :)
Apától kaptuk ezt a szuper ajándékot az szülinapomra :)
Kellemes emlék marad....
